Itt egy vers jegyzetbe,
Olvasnod se kell, hisz úgyis tudod mi van benne.
Pár lehetetlennek tűnő gondolat,
Örvény mi mélyre eldobhat.
Kezed se ér el hozzám-pedig kinyújtod felém,
Könny ég az arcomon,Lepereg, s újra ott van,
Mint szélvédőn a bogarak.
Most már semmi sem olyan, mint Veled,
mert a hajnal is csak szürkület.
Szívemben ott az űr,
s nincs az a gépezet mely visszahozna Téged közelebb.
Ha el is olvasod, ha látod is bánatom,
szemedben ragyog a hamis szánalom.
Csúfos kacajodtól ég az arcom,
Szerelmed sohasem lesz olyan,
mint mikor az égen még volt igaz csillagom.
Még régebben írtam xDD Írj komit, ha tetszett.. Mondjuk elég rossz, de ha akarjátok, rakok még fel pár saját verset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése