katasztrófára fel!...

Ma falunapok /inkább búcsú/ van nálunk. A szüleim erőszakosan kitoloncoltak oda, és 1,5 órán keresztül kóvályogtam a bódék között. Jó, tudom, hogy más gyerek ennek örülne, hogy a szülei parancsolják neki hogy menjen. De nekem semmi kedvem nem volt hozzá, minek mentem volna? Nem csináltam semmit. Amúgysem vagyok odaillő...
Szóval anyummal jól összebalhéztam. Mondjuk lehet hogy én is túlreagáltam. Apum megjegyezte ebéd közben: ' Amióta átmentél másik osztályba, azóta be vagy szürkülve. Ez csak két okból lehet; vagy nagyon szerelmes vagy, vagy nagyon nem.'
Én magamban persze mosolyogtam.^^
Most mostam hajat, és megyek bepakolni a bőröndbe..még sehol se tartok.Pedig ma hamarabb megyek fel, mint szoktam. Jah és nem viszem a gépem, szóval 1 hétig ki kell bírnotok nélkülem*-*
~A szeretet végtelen és tud várni. Lehet ebben valami, mert ha szeretem a szüleimet, tudnék várni...hát igen. De tudjátok ti hogy hogy szokott ez lenni. Mindig, mindenki siet.