Marhaság- álomtéren ;

Húúú. Amikor ma reggel felkeltem, emlékeztem az álmomra. Ami, marha nagy marhaság volt, de komolyan. xD El is mesélem. 

( Lehet hogy azért álmodtam ilyesmit, mert este szarul voltam. De amúgy a tudósok azt mondják, hogy az álmodási időnk 5 periódusra bontható, és ha a perióduson kívül ébredünk fel, akkor nem emlékszünk az álmunkra, ha meg a perióduson belül, akkor megjegyezzük az álmunkat. Hmmm, érdekes.)

Szóval az álmom:

Első nap az új sulimban, abban a suliban ahol 7. óta menni akarok. Az osztályfőnököm beront a teremben, és olyan tantárgyakat kezd el magyarázni, amit nem is ő tanítana. Én meg totál kiakadtam rá, amikor megkérdőjelezte azt, hogy present perfectben van az az angol ige. -.- Még szép hogy tudom mi kell a befejezett jelenhez: Have/has ige 3. alakja. Aztán leült az asztalához, és zongorázni kezdett. A tanári asztalon!!! Biztos valami beépített zongora volt. xD Megkérdezte  hogy Beethoven hanyadik szimfóniáját játszotta. Én mondtam, hogy az 5.-et. De nem talált, és mondta hogy a 2. szimfónia, negyedik tétele. Mondom magamban : Biztos.

Aztán az oszifő eljátszotta az 5.-et is. Tudjátok az a: dödödödőőőő- dödödödőőőő... xD

Kitalálta rá egy tíz percre a tanár, hogy ő lejátszik egy zenét az MP4-én és mi találjuk ki. Az elsőt, és a másodikat nem tudtuk, Aztán elindítja a harmadikat. Nekem beugrik, hogy mintha meglenne a telefonomon, de órán nem tudjuk megnézni, mert a tanár észrevenné. Az meg csalás lenne. Szóval kitaláltuk, hogy engem kicsempésznek az osztályból. Kiszöktettek- az ablakon át. Még szerencse hogy a földszinten volt a terem, így nem estem nagyot. Kint megnéztem a telefonomban a számot, és tuti benne volt. Fabian Buch ( vagy hogy kell írni). Diadalmasan vonultam be ( igazából rohantam) a termünkbe, naa és persze csurom vizesen, mert kint szakadt az eső, és nekem kerülnöm kellett. Szóval szétáztam. Szerencsére a tanár nem vett ebből semmit észre. xD A többiek meg nem mondták meg hogy hogyan fedeztek, de tuti jól, ha nem buktunk le. Szóval megmondtam a megoldást, és kaptunk jutalmul valami kínai menüt. xD

Szünetben; táskástól leültünk Gerdával a lépcsőre, és beszélgettünk, amikor nagy kiáltozásra felfigyeltünk:

Áááá-iiiáááááiiii-áááá!!!! ( Tiszta Tarzan utánzat) És ki volt az? Krisztián egy kötélugró kötélen himbálódzott a suli aulája felett. xD Gerda persze sokkot kapott, nehogy valami baja legyen, Krisztián meg élvezte az egészet, sőt az igazgató olyan kis mikrofonnal vagy szócsővel ( vagy minekhívjákkal ) ott körözött alatta és olyanokat mondott, hogy;

-Krisztián azonnal gyere le!... Ne, inkább ne, mert valami bajod lesz. Hívjuk a tűzoltókat, semmi pánik, senkise pánikoljon!!! ( szegény igazgató úr, totál pánikba esett.)

xD Én meg röhögtem, de tisztára, ja és persze Gerdát próbáltam újraéleszteni, amikor Blöki odajött hozzánk és mondani akart valami...

Itt sajna felkeltem, mert felébresztettek. Kíváncsi vagyok, vajon mit akart Blöki. De nem érdekel!!! Végeztem vele.

Ennek a zizis álomnak nincs valóságalapja. Talán annyi, hogy már most izgulok a suli, a tanárok, az osztálytársak miatt. Nem szeretnék elszigetelődni tőlük, meg szeretnék egy picit közkedveltebb lenni, mint a régi osztályomban. Meg végre azért barátkoznának velem, mert kedvelnek, és nem azért mert jó vagyok nekik a puskázásra, meg hogy meghallgatom őket, és ha bajuk van segítek. Ez már kihasználás? Vagy nem.

Mindegy, megyek, mert Lucához le kell szaladnom a könyvünkért.( Mi írjuk egy füzetbe, de már be kéne gépelni.)

Pusziii

---Majd Jövök---