Végre találkoztam Lucával ( best friend). Jót beszélgettünk- könyvekről ( a sajátjáról amit ír), notebookokról ( igen ezt én szeretném), a tesókról -.-, arról hogy nem akar menni a nagyijához. meg stb.- szeretek vele beszélgetni :) Meg ő az egyetlen korombeli akivel ÉRTELMESEN lehet beszélgetni. Ma amikor kint ültünk a feljárónkon a szilvafa alatt, és épp szilvával tömtük magunkat ( érdekes, mi? ) na akkor kit láttunk eltekerni mellettünk? Na kit? Hát persze hogy a Luca zöld szemű hercegét *.*
Tényleg aranyos de nem az én esetem, am meg ha tényleg annyira odafigyelne másokra, akkor észrevenné hogy Luca mennyire de mennyire szép, és kedves és minden. Komolyan olyan nagy őzikeszemei vannak neki *.* Én odavagyok érte.
Hamár a Luca hercegénél járunk, akkor szó kell hogy essen DH-ról. Már 5 napja nem beszéltem vele, és ennek még örülök is. Néha úgy érzem, hogy kötelez ez a beszélgetés, és olyan mintha oda lennék láncolva, hogy legalább egy fél órát msn-ezzek vele. Hát nem! Most olyan fesztelen vagyok... nem kell beszélgetnem vele. Meg amúgy is, ha minden nap beszéltünk akkor a szokásos: mizu? semmi.veled? semmi. akkor ok, beszélgetést eljátszottuk majd 10 percig semmi. Na most már nem kell agyalnom ilyeneken :) van jobb dolgom is.
---Majd jövök---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése